Vajon kiket Rejt-ő?
Senki Alfonz vagyok.
A világ valamennyi államából örök időkre kiutasítottak, ezért már régóta csak a legnagyobb titokban tartózkodhatok a Földön. Főként éjszaka. Egyesek szerint dán vagyok, mások spanyolnak tartanak, én azonban büszkén vallom magam szülőföld nélkülinek. Születésem körülményei ugyanis annyira tisztázatlanok, hogy valamennyi érintett állam megtagadta anyakönyvezésemet, a hajó pedig, amelyen megkereszteltek, időközben megszűnt létezni. Személyazonosságomat illetően a helyzet azóta sem javult sokat, de ez így van rendjén.
Modorom előkelő és a tollhasználatom néha még tudományos érdeklődést is kivált. Na nem annyira, mint egy jó késé. Horogütéseimet is csak papíron, akarom mondani képernyőn viszem be, melyek következtében akár orvosi értekezéseket is írhatnának. Ez azonban kizárólag attól függ, hogy találva érzed-e magad az olvasottak láttán. Persze továbbra is fel-felteszik a kérdést, hogy miért csinálom, ki vagyok, honnan jöttem, vagy mivel foglalkozom. Ám mindez nem lényeges. A fontos nem az, hogy ki mondja, hanem az, hogy van-e mondandóban egy olyan vélekedés, ötlet, vagy teória, amelyet érdemes továbbgondolni. Ha van, örülök. Ha nincs, nyugodtan lapozz tovább.
A célom tehát mindössze annyi, hogy gondolatokat ébresszek. A többi – a szerző személye, múltja, foglalkozása vagy állampolgársága – legfeljebb olyan érdekes részlet, mint egy nadrág története. Az ember elidőzhet rajta, de nem ezért írják a leveleket.
A világ valamennyi államából örök időkre kiutasítottak, ezért már régóta csak a legnagyobb titokban tartózkodhatok a Földön. Főként éjszaka. Egyesek szerint dán vagyok, mások spanyolnak tartanak, én azonban büszkén vallom magam szülőföld nélkülinek. Születésem körülményei ugyanis annyira tisztázatlanok, hogy valamennyi érintett állam megtagadta anyakönyvezésemet, a hajó pedig, amelyen megkereszteltek, időközben megszűnt létezni. Személyazonosságomat illetően a helyzet azóta sem javult sokat, de ez így van rendjén.
Modorom előkelő és a tollhasználatom néha még tudományos érdeklődést is kivált. Na nem annyira, mint egy jó késé. Horogütéseimet is csak papíron, akarom mondani képernyőn viszem be, melyek következtében akár orvosi értekezéseket is írhatnának. Ez azonban kizárólag attól függ, hogy találva érzed-e magad az olvasottak láttán. Persze továbbra is fel-felteszik a kérdést, hogy miért csinálom, ki vagyok, honnan jöttem, vagy mivel foglalkozom. Ám mindez nem lényeges. A fontos nem az, hogy ki mondja, hanem az, hogy van-e mondandóban egy olyan vélekedés, ötlet, vagy teória, amelyet érdemes továbbgondolni. Ha van, örülök. Ha nincs, nyugodtan lapozz tovább.
A célom tehát mindössze annyi, hogy gondolatokat ébresszek. A többi – a szerző személye, múltja, foglalkozása vagy állampolgársága – legfeljebb olyan érdekes részlet, mint egy nadrág története. Az ember elidőzhet rajta, de nem ezért írják a leveleket.
"Nagyon jó, hogy ide zártak bennünket. Legalább most megbeszélhetünk néhány titkot."— Senki Alfonz
Csatlakozott Senki Alfonzhoz a Török Szultán is, akinek bemutatkozását itt olvashatjátok:
"A nevem Török Szultán.
Nem vagyok török, és szultánnak sem nevezném magam, ha a közvélemény nem ragaszkodna ehhez a megjelöléshez. Hosszú karjaim és tekintélyes orrom miatt kaptam ezt a nevet, amelyhez sem vagyon, sem alattvalók, sem egyéb kellemes kötelezettségek nem tartoznak. Jelenlegi foglalkozásom egy kiszolgált uszályhajó őrzése, amelyet előbb-utóbb szárazdokkba vontatnak. A szolgálatért lakást és utólag fizetendő kétszáz frankot ígértek, ami olyan biztos kereset, hogy az ember már az első napon megtanulja a türelmet.
Szabad óráimban leveleket írok, amelyekben megosztom tanulságos gondolataimat a világgal, az emberi sorsról, a balszerencséről, a boszorkányokról, vagy ruhaneműkről. Meggyőződésem ugyanis, hogy a történelem nem csupán királyok, hadvezérek és pénzemberek műve, hanem gyakran egyetlen nadrágé is.
Mert ha a Török Szultán nadrágját nem lopják el, vagy ha Tuskó Hopkins jobban ügyel a saját ruházatára, akkor néhány ember, sőt egy kis birodalom sorsa is másképpen alakul. Ilyen rejtélyek húzódnak meg olykor egy nadrág hátterében.
E gondolat jegyében folytatom levelezésemet, mert az embernek kötelessége tapasztalatait megosztani embertársaival, különösen akkor, ha ezek a tapasztalatok nadrágokkal kapcsolatosak."
"A nevem Török Szultán.
Nem vagyok török, és szultánnak sem nevezném magam, ha a közvélemény nem ragaszkodna ehhez a megjelöléshez. Hosszú karjaim és tekintélyes orrom miatt kaptam ezt a nevet, amelyhez sem vagyon, sem alattvalók, sem egyéb kellemes kötelezettségek nem tartoznak. Jelenlegi foglalkozásom egy kiszolgált uszályhajó őrzése, amelyet előbb-utóbb szárazdokkba vontatnak. A szolgálatért lakást és utólag fizetendő kétszáz frankot ígértek, ami olyan biztos kereset, hogy az ember már az első napon megtanulja a türelmet.
Szabad óráimban leveleket írok, amelyekben megosztom tanulságos gondolataimat a világgal, az emberi sorsról, a balszerencséről, a boszorkányokról, vagy ruhaneműkről. Meggyőződésem ugyanis, hogy a történelem nem csupán királyok, hadvezérek és pénzemberek műve, hanem gyakran egyetlen nadrágé is.
Mert ha a Török Szultán nadrágját nem lopják el, vagy ha Tuskó Hopkins jobban ügyel a saját ruházatára, akkor néhány ember, sőt egy kis birodalom sorsa is másképpen alakul. Ilyen rejtélyek húzódnak meg olykor egy nadrág hátterében.
E gondolat jegyében folytatom levelezésemet, mert az embernek kötelessége tapasztalatait megosztani embertársaival, különösen akkor, ha ezek a tapasztalatok nadrágokkal kapcsolatosak."
"Nadj gár hoogg. Irok neggedd. Merr issméttlem: 1-gy ló vaggy. Irrássogat? loppod dőlet a bosszorgánny. És elárulja minddet, amitt dőlet dud. Buccolljattok djorsan de isss!?: mek. A Senki Allvonsz iss. a tzr. s!2 la... Tuddd gi: A Dörrög Zuldán, te hűjje!"
