Legkevesebb 10 éve, de inkább 15 éve hallgatjuk azt a mantrát, hogy kérem szépen, Magyarországon nincsen demokrácia. Az Orbán lebontotta e nemes berendezkedés minden alapját, a sajtószabadság eltűnt, korrupció van, mindenkit bántanak a véleménye miatt, ellehetetlenítik az embereket és csak az anyagiak miatt állnak be a NER mögé. A gyerekek jövőjét elvették, a pedagógusokat megnyomorították, az egészségügynek vége van, semmi sem fejlődik, minden drága, de mivel félelemben tartják a nemzetet, így nincs aki fellépjen ezek ellen. Eddig. Hiszen most, itt van a Temus Antikrisztus, aki elsöpri ezt a mocskos rendszert és elhozza a demokráciát. Na, de milyet?!

Szerintem mindenkinek volt tapasztalata olyan srácokkal, akik újak voltak az osztályban és nagyon tartozni akartak valahova. Leginkább az általuk „menőnek” ítélt csoporthoz. Megfigyelték tehát, hogy ennek a kasztnak mire van szüksége és igyekeztek kiszolgálni őket. Nem számított, hogy a barátjukat árulják el emiatt, a lényeg az volt, hogy megmutassák, ők mennyire számítanak és mennyivel jobbak a többieknél. Ennek érdekében nem pusztán körbeugrálták a „menőket”, hanem náluk jobban senki nem gyalázta és szidta a „gyengébbeket.” Behízelgő, szolgalelkű csoport ez, melynek lételeme az árulás. Eltűnni pedig nem tűnnek el, csak átalakulnak, kicsit finomodnak felnőtt korukban. 

​Sok mindent láttunk és hallottunk már az elmúlt évtizedekben. Sok narratíva kelt szárnyra, aztán végezte a porban. Egy azonban folyamatosan tartja magát, még pedig az, hogy ebben az országban aztán nem lehet élni, mert itt kérem szépen mindenki ellehetetlenítenek, betiltanak, megnyomorítanak és koldusbotra juttatnak. M-I-N-D-E-N-K-I-T! Jó hosszan, tagoltan visítják ezt kórusban, egy levegővétellel. Csak valahogy mindez nincs összhangban a valósággal, így érdemes megismerni a visítók hadának fő szószólóit.