15 éve gondolkodom a címben feltett kérdésen és ugyanennyi ideje nem találom a választ. Pontosabban tudnék rá választ adni, csak az nagyon nem az lenne, amit liberálbolsiék és az általuk terjesztett propaganda sulykol az emberekbe, megmérgezve a fiatalok tudatát. Azt ugyanis teljesen megértem, hogy egy most 18-20-25 éves srác lázad a rendszer ellen, hiszen a közéleti identitása az Orbán Viktorhoz köthető, kis túlzással mióta az eszét tudja ő a miniszterelnök és semmilyen emléke, fogalma nincsen arról, milyen volt 2010 előtt. Azt is látom, hogy az elnyomott, meghurcolt, bezáratott, ellehetetlenített, ám mégis működő függetlenül objektív sajtó mást se csinál csak azt harsogja, hogy „nácifasisztaputyiniminszki” diktatúra épült ki itthon, vagy épp most építik, követni már nem tudom az igeidőket. Tehát ezt a részét értem, de ettől még csak ott van az a fránya, címben feltett kérdés, így jöjjön pár szemléltető példa.

​A veled ellenséges táborba tartozó csoportnak van két olyan fajtája, akiknél nincs irritálóbb és kártékonyabb. Az egyiket nevezhetjük a „lesajnálónak”, a másikat pedig az „érdeklődőnek”. Közös jellemzőjük, hogy mindkettő abból az alapfelállásból indul ki, hogy nagyon szeretne téged megérteni, sőt együtt érezni. Ehhez adódik hozzá az a rendkívül álságos attitűd, mely egy jó nagy adag lenézésből táplálkozik. 

​A napokban újranéztem Ryan Murphy antológiasorozatának első évadát, amit az O.J. Simpson-ügyről készített 2016-ban. A 10 részes széria a gyilkosság éjszakájával veszi kezdetét, majd a felmentéssel zárul és arra keresi a választ, hogy történhetett meg az, hogy a nyilvánvaló és a helyszínen hemzsegő bizonyítékok ellenére O.J. szabadon távozhatott? Maga az ügy szempontjából is izgalmas kérdés, de még ennél is fontosabb a mostani valóságunkra nézve.