Lépj egyet hátra és... gondold át!

Az elmúlt hetekben volt néhány olyan megmozdulás, amiről nagyon nehéz indulatok nélkül nyilatkozni. Nyilván emberek vagyunk, érzelmekkel teli teremtmények, ugyanakkor a politika az az a világ, ahol a hideg fej mindennél többet ér. Érdekek vannak, összefüggések, ok és okozatok, ám ezeket nem lehet szem előtt tartani olyankor, ha a düh lilaköde leszáll az agyunkra és eltompítja a gondolkodásunkat. Ezért most arra vállalkozom, hogy három, egymástól látszólag különálló eseményt más megvilágításba helyezzek. 

​A három esemény területei: belpolitika, külpolitika és kultúra. Kezdjük a belpolitikával, melyben jópár bicskanyitogató megmozdulás történt az elmúlt hónapokban. Ebből most a zápor kontra vihar témáját vesszük górcső alá. Abban nincs szerintem vita, hogy ami történt és ami miatt le kellett még a repteret is állítani, az egy nagyon komoly vihar volt, iszonyatos károkkal és megint a gyors reagálás, a belátás és szervezés segített abban, hogy ne legyen tragédia. Nem is lett, csak az újdonsült kihívó, a „DÖ MEN” posztolt erről egy tragikus bejegyzést. Nyilván joggal merül fel bennünk az első, indulattól sem mentes kérdés, hogy hogy lehet valaki ekkora gyökér?! Teljesen érthetetlen az egész, ha abból az alapállásból indulunk ki, hogy valaki potens vezető és az a célja, hogy a lehető legjobban szolgálja a nemzetét. Ha így tennénk, akkor rossz lenne a kiindulópontunk. Nem azért, mert ez a szerencsétlen saját magán kívül életében nem gondolt soha másra. Nem is azért, mert köze sincsen a professzionális politizáláshoz. Hanem azért, mert ez az ember egy megadott kotta szerint játszik. Ebben a posztban nem az volt a lényeg, hogy ő érti, vagy nem érti a kialakult helyzetet. Az egyetlen lényege az volt, hogy támadjon. Teljesen mindegy, hogy mivel és hogyan, csak támadjon. Gondolkodás nélkül nyomta is fel az aktuális hergelésre alkalmas posztját. Ahogyan egyébként tette anno bizonyos „szír géppel” kapcsolatban. Ahogyan minden egyes bejegyzésével, megnyilvánulásával teszi. Semmi más célja nincsen, csak és kizárólag a hangulatkeltés. Ám ezt nem azért teszi, mert ő ilyen és kész. Megadott forgatókönyv szerint működik, a megbízóinak csak kapóra jön, hogy a faszi alaptermészete a nárcisztikus harcigörény póz és izomból nyomja, teljes meggyőződéssel a baromságot.

A másik esemény külpolitikai történés volt. A palágykomoróci görögkatolikus templom elleni támadás roppant érzékeny téma, ami megint képes az indulatok felkorbácsolására és az árokásásra, így nyilván bele kell állni ezerrel. Mert nem csak belpolitikai, hanem nemzetközi károkat is tudnak vele okozni. Mivel a „DÖ MEN” épp nem ér rá, mert kenuzgat, így jött Rácz András, akit a függetlenül-objektív sajtó Oroszország-szakértője és közölte, hogy Orbán Viktor áll az egész mögött. Idézet következik: „Az Orbán-kormány nemcsak valószínűtlenül korán tudott a támadásról, de azonnal hitelt is adott a hírnek. A gyalázkodó feliratokról konkrétan egyedül az Orbán-médiának vannak képei, a kiérkező ukrán hatóságok annyira gyorsan lefestették őket.” Majd ezt emberünk hat pontban fejtegeti, csűri-csavarja, rágja és a végén felböfögi, hogy nagyon reméli, hogy téved. Megint joggal jöhet a kérdés egy klasszikussal élve: „noooormális vagy, Margit?!” Margit biztosan, András már kevésbé. Persze „bizonyítékokat”, következtetéseket vázol fel, nyilván hipotetikusan és aggodalommal telve, de ne legyünk naivak a lényeg megint a hergelésen van. Abba nem megyek bele, hogy ezeknek az embereknek Trianon csak egy olyan „esemény”, ami alkalmat ad a jobboldalnak a vekengésre. A határon túl rekedt magyarokat meg nem értik, miért húznak haza, holott a lehető legjobb dolog történt velük, amikor elcsatolták őket. Ezeknek a „szakértőknek” a migránsok mindig többet értek, mint a nemzettestvéreink és ennek bizony hangot is adtak. Csak most nem olyan szelek fújnak, így muszáj eljátszani a hazafit. Tehát jöhet az értük való aggódás és ezzel együtt megint csak a hergelés. Ez a Rácz András bejegyzés tipikus példája annak, hogy a magukat a tudomány emberének mondó elemzők, hogyan állnak be a sorba és hajtják végre ugyanazt, amit a liberálbolsi oldal kitartott politikai szereplői és sajtósai. Csak ő nem izomból megy a falnak, hanem elemzésnek álcázott hangulatkeltést hajt végre. Ez egy másik front, a módszer kifinomultabb, a cél ugyanaz. 

Lefedtük hát a közéletet, az elméleti világot, jöjjön a kultúra. Ez az egyik legnehezebb terep, amivel nagyon sokáig nem foglalkozott a nemzeti oldal, pedig nagyon kellene. Liberálbolsi hegemónia van, ami nem csak a közvetített üzenetekben van jelen, hanem az őket pénzelők számában is. Most épp úgy tudják, hogy az Orbán már el is vesztette a választást, fokozni kell ezért a hangulatot, így a kitartott előadók nekiállnak különböző performanszokat produkálni. Tökéletes példa erre a mostani Majka koncert. Az előadó, amióta a német tévétársaság csatornájához igazolt, látványos politizálásba kezdett. Speciel engem nem hatott meg a Csurran cseppen című nótája, ez volt a megrendelés, az udvari bolond csak azt nyomja, ami a nagyuraknak kedvére van. A teljesen szakmaiatlan, agyament közösségi médiás, Trumpot ekéző posztjai se zavarnak sok vizet. A debreceni megnyilvánulás azonban már más. Teljesen mindegy, hogy kire gondolt vagy nem gondolt, amikor eljátszották, hogy fejbe lövik a színpadon. Ez egyszerűen megengedhetetlen, tök mindegy, hogy kit testesített, vagy nem testesített meg. Azt is megmondom, hogy miért. A kulturális termékek mindig önálló életet élnek. Egy alkotó soha nem tudhatja, hogy az üzenet hogyan csapódik le az olvasójában, nézőjében, közönségében. J.D. Salinger megírta a Zabhegyezőt (ami egy baromi jó könyv), mire Mark David Chapman megölte John Lennont, de Ronald Reagan merénylőjénél is találtak egy példányt belőle. Salinger ezért írta, ez volt az üzenete? Egy frászt! Azt viszont már nem tudta befolyásolni, hogy ki-mit fog kiolvasni belőle és milyen hatással lesz rá. Majkát persze fele olyan értelmesnek se lehet mondani, mint Salingert, Isten mentsen, hogy párhuzamot vonjak a kettejük munkásságában, pusztán azt próbáltam példával illusztrálni, hogy nem tudhatod, hogy az adott kulturális termék kit talál meg. Majka pedig konkrétan azt üzente, hogy a neked nem tetsző politikai vezetőt fejbe lehet lőni. Nem használt szimbólumokat, nem virágnyelven beszélt, hanem a nyilvánvalóan hergelő zenéje illusztrálására pacekba megcsinálták a kivégzést. Egy olyan korszakban, amikor már megtörtént a Trump és Fico elleni merénylet. Mely esetekben szintén tudunk kulturális példát hozni, hogy úgy démonizálták színészek, énekesek, költők ezeket a vezetőket, ami ahhoz vezethetett, hogy egy őrült felhatalmazva érezte magát a kiiktatásukra. Mivel Majka nem túl okos, ahogyan a „DÖ MENT” se az eszéért tartják, így fullba tolta a kretént. Aztán meg magyarázkodik, hogy egy csak show és áldozati pózba vágja magát, mintha ezzel minden rendben van. Nem, nem nincs rendben és nem csak show. Ez is hangulatkeltés, ami egy roppant hideg, kegyetlen terv következő állomása. 

Rakjuk tehát össze a kirakós darabkáit. Politika, közbeszéd, tudomány, kultúra. Minden frontot megnyitottak és a szereplők megkapták a parancsot: támadjatok. Minden témára, ami kicsit is alkalmas a hangulatkeltésre ugrani kell. Minden eszközt be kell vetni, hogy állandó polgárháborús atmoszféra legyen. Ha esetleg a végén elsül egy fegyver az se baj, sőt reménykednek, hogy telibe talál. Sajnálkozni majd utána ráérnek, addig is nyomulnak, hergelnek, támadnak. Ha valami esetleg nem hozza a számokat, akkor maximum törlik a közösségi oldalakról és az olyan, mintha ott se lett volna. Felveszik az áldozati pózt, aztán vége is. Úgyis jön utána másik három téma, ezt meg majd elfelejtik. A lényeg, hogy felkorbácsolják és folyamatosan nyomás alatt tartsák az érzelmeket.

​Ez a nyomás egyre durvább lesz, ahogy közeledünk a választás napjáig és nem csak azokra van hatással, akik kaphatók erre. Ránk is hatással van, mert minket is elkap az indulat. Elkap, amikor véglényeznek, amikor nyilvánvalóan hazudnak, amikor álszenteskednek és provokálnak. Pontosan ez a cél, a parancs pedig, hogy minden eszközzel meg kell törni és végképp el kell törölni az ellenfelet. Eddig csak intellektuálisan, morálisan, most már fizikálisan is. Ezt tényleg nagyon nehéz kizárni és mi csak annyit tehetünk, hogy veszünk egy mély lélegzetet, lépünk egyet hátra és hideg fejjel gondolkodunk. Majd, amikor szavazni kell, elküldjük őket megint... a fenébe.