Még nyomokba se tartalmaz demokráciát

Legkevesebb 10 éve, de inkább 15 éve hallgatjuk azt a mantrát, hogy kérem szépen, Magyarországon nincsen demokrácia. Az Orbán lebontotta e nemes berendezkedés minden alapját, a sajtószabadság eltűnt, korrupció van, mindenkit bántanak a véleménye miatt, ellehetetlenítik az embereket és csak az anyagiak miatt állnak be a NER mögé. A gyerekek jövőjét elvették, a pedagógusokat megnyomorították, az egészségügynek vége van, semmi sem fejlődik, minden drága, de mivel félelemben tartják a nemzetet, így nincs aki fellépjen ezek ellen. Eddig. Hiszen most, itt van a Temus Antikrisztus, aki elsöpri ezt a mocskos rendszert és elhozza a demokráciát. Na, de milyet?!

A fenti kirohanás az csak egy kis összefoglalója volt annak, ami megy a neten. Ennek leghangosabb szószólói természetesen a függetlenül-objektív agitprop orgánumok, akiknek édes mindegy, hogyan hívják a gazdik által a nyakukba ültetett ellenzéki vezérhímet/asszonyt. Csak a nevet kell kicserélni, a mantra meg ugyanaz marad. A diktatúra toposzát 15 éve építik, csak az épp leváltásra készülő alakulat változik. Mármint névileg. Mindenesetre az idő annyiban nekik kedvezett, hogy a közösségi oldalak térnyerésével és a világ netre való beköltözésével, a közösségek, a család egységének lebontásával beköszöntött az érzések birodalma. Érzésekkel pedig elég nehéz vitába szállni. Példának okáért én megírom a véleménycikkeimet. Egy-két-három oldalas érvelésben kifejtem az álláspontomat, amivel lehet egyetérteni vagy nem érteni egyet, de a lényeg, hogy vitára alkalmas terep. Ezzel szemben van, hogy „nekem rossz”, „a gyerekem jövőjét ellopták”, „itt mindenki korrupt és lop”, „mindegy, hogy ki csak ezek takarodjanak”, vagy ha már nagyon átveszi az indulat az irányítást, akkor jönnek a válogatott anyázások. A közös ezekben az, hogy nem lehet velük vitatkozni, mivel nem történt ténymegállapítás. Kifakadások vannak, hisztéria van, dühöngés van, csak épp érvek nincsenek.  Az érzések libsevik birodalmában már az se megy, hogy a nőt és a férfit definiálják, így azért nehéz értelmes vitát folytatni. Mindenesetre a magamfajta újra és újra kísérletet tesz arra, hogy egy összefüggő gondolatmeneten keresztül kinyissa a párbeszédre alkalmas kapukat. Hátha egyszer valaki belép rajta. 

Nézzük tehát, milyen világot hozhat ránk a Temus Antikrisztus. Orbán rendszeréről az a megélése a libsevikeknek és szószólóiknak, hogy nincs sajtószabadság. Mondják és írják ezt az oldalaikon, melyek zavartalanul működnek „mikroadományokból”. Senkit nem zártak be, nem raktak börtönbe, üldöztek el, vagy végeztek ki. Mi erről a „DöMen” véleménye? Folyamatosan uszít a kormánypárti médiamunkások ellen, de attól se riad vissza, hogy kiokítsa a Partizánt, a Telexet, az ATV-t, vagy a 444-t, hogy mit és hogyan írjanak/tudósítsanak róla. Eközben már-már lincshangulatot teremt a rendezvényein. Megfenyegeti az őt kérdezni merő tudósítókat, hogy beszántja a munkahelyüket, elveszi a munkájukat, sőt börtönbe fogja záratni ezeket az embereket. Nem én mondtam ezeket, hanem a DöMen. Tehát, ha ő lenne az ország vezetője, akkor valóban nem lenne sajtószabadság. Ahogyan a gazdasági/piaci szektor se működhetne zavartalanul, mert ott is vagyont kobozna el kb. ránézésre, bemondásra. Vállalkozásokat is fenyegetett már meg bezárással.  A nőknek se lenne szava, hiszen jól tudjuk, hogyan viszonyul hozzájuk. Ott van a felesége elleni lehallgatós-zsarolós mutatványa, a saját politikusnőiről alkotótt „markáns” véleménye, vagy a kormánypárti újságíró hölgyek és influenszerekkel folytatott „párbeszédeinek” hangvétele, stílusa. Ne is beszéljünk a volt barátnőkről... Mindebből jól látszik, hogy a nők leginkább élvezeti cikkek a számára, meg biodíszletek, de amúgy kuss a nevük és a konyhába velük. A saját embereit se nézi sokra, mást se csinál, mint gyalázza és kioktatja őket a technikai szakembertől kezdve, a takarítón keresztül, a képviselőkig bezárólag. Az igazságszolgálatás se működhetne önállóan, hiszen ebbe is szeret emberünk beleszólni, mint ahogyan az erőszakot se veti meg. Azért vannak a verőemberei, akikről mindig azt mondja, hogy nincsenek, pedig még a vak is látja, hogy ott állnak mögötte és embereket vegzálnak, ha a fényességes vezető szavába vágnak. A nemzeti szuverenitásról meg már ne is beszéljünk, hiszen a faszi lételeme az árulás, miközben folyamatosan annak él, hogy ő jól érezze magát, tehát még zsarolható is. Elég hozzá egy házibuli, vagy egy táncos mulatság... A választásokról meg csak annyit, hogy szimplán leóbégat az emelvényről és megfenyeget mindenkit, aki ellene el mer indulni. A politikai ellenfeleit ismételten börtönbe akarja csukatni, ami persze már nem program, csak egy brand, jelentsen ez akármit is. 

Most azok, akik szerint Orbán Viktor diktatúrát épített ki, melyben elnyomás van, nincs szólásszabadság, szabad választás, nőgyűlölet van és embereket nyomorítanak meg a politikai hovatartozásuk miatt, mit mondanak a fentiekre? Azt, hogy demokrácia? Tényleg, ez lenne a vágyott szabadság? Ez lenne a cél? Reménykedjünk, hogy a Temus Antikrisztus majd csak megjavul? Vagy azt hiszitek, hogy engedi magát leváltatni egy ilyen ember? Könyörgöm, akkorának képzeli már magát, hogy filmet csináltatott saját magáról, amit nem csak reklámoz, hanem el is megy megnézni! Erre még Hitler, Sztálin vagy Rákosi se vetemedett. Nyilván voltak filmek, melyekben szerepeltek roppant pátoszos meg feltuningolt módon és persze ez mind propaganda volt a legrosszabb értelemben, de az, hogy egy az egyben róluk szóljon egy alkotás, az még nekik is sok volt. Ugyanolyan vérszomjas, nárcisztikus fából faragták ezeket is, csak ők okosak voltak, mely tulajdonsággal bizony Bütyök elvtárs nem rendelkezik. DöMen ezért fullba nyomja a kretént, leforgattatta a filmet, amit reklámoz és a magukat komolynak hazudó filmes magazinok, mozik és kultúraféltő véleményfirkászok meg egyként éljeneznek és terjesztik. Ez a demokrácia? Saját narratíva, saját felügyelet alapján és mellett készíttet önmagáról egy vezető filmet? Tényleg? Persze, ez a film csak úgy lett... Ne vicceljünk már!

Tegyük fel a kérdést, valóban ez az a rendszer, amit demokráciának lehet nevezni? Nyilván teszek megjegyzéseket erre a nárcisztikus eszelősre (mint most is), de amiket felsoroltam, azok tények. Nem érzések, nem elgondolások, hanem tények és ebből logikusan következő következtetések. Ő maga mondja ezeket, ő maga viselkedik így és ő készíttet magáról filmet. Ha valaki úgy beszél, mint egy virtigli diktátor, ha úgy viselkedik, mint egy diktátor, akinek az emberek pusztán kellékek és eszközök, akkor az nem kacsa, hanem diktátor. A rendszer, amiben újságírókat fenyegetnek, amelyben vagyonelkobzás van, amiben nőket gyaláznak, amiben irányított filmkészítés van, vagy amiben politikai ellenfeleket akarnak börtönbe záratni, azt diktatúrának hívják. A „szabad” gondolkodású nép pedig nem áll meg egyetlen percre se, hogy mindezt lerázza magáról, hanem asszisztál, magyaráz, tapsol, majd közösen kiáltják: építsünk együtt egy élhető, szeretetországot! Aztán meg egy jó plakátrongálás után megverik azt, aki szólni mer, miközben napi szinten halálosan fenyegetnek meg embereket. Mindezt meg azzal magyarázzák, hogy az Orbán miatt van, ő váltja ki belőlük ezt. A Temus Antikrisztus meg elégedetten figyeli a dúlást és remegve várja, hogy hatalomra jusson az indulatokon felmászva. Hitlernek is bejött, hátha neki is sikerül...

Mi meg eközben állunk értetlenül és egyszerűen nem fér a fejünkbe, hogyan lehet ezt komolyan képviselni, hogy lehet azt mondani, hogy igen, nekünk ez kell?! Egy olyan rendszer, egy olyan ember, ami és aki  nemhogy látszólag, de még nyomokban se tartalmaz demokráciát.