Reggel nap nélkül

​A minap egy felvételbe botlottam. Hajós András podcast műsorának vendége Ember Márk volt és egy ponton arról beszélgettek, hogy volt-e már olyan dolog, amiben revideálni kellett a saját meglátásukat és muszáj volt belátniuk, hogy mondjuk Orbán Viktor nem teljesen fogalmatlan a világ folyamatainak, eseményeinek megítélésekor. Ezzel összhangban az is szóba került, hogy mennyire nehéz a saját közegükben egyetérteni a kormány politikájával, mert a legtöbben egyszerűen nem képesek ezt elfogadni. 

Kezdjük ez utóbbival. Gyakori jelenség, hogy ha olyan ismerősünk van, aki kormányellenes, vagy orbánfóbiás, akkor egész egyszerűen nem képes megérteni azt, hogy vannak olyanok, akiknek megfelelő a mostani kormányzás, egyetértenek sok mindennel és habár vannak kritikáik, ettől függetlenül összességében meg vannak elégedve a dolgok alakulásával. Ha pedig ezt el is mondják, a reakció kb. az, hogy „jó, de mit adtak nekünk a rómaiak?” Tehát teljesen kizárnak minden érvet, amit a számukra nem megfelelő táborba tartozó barát/ismerős felhoz. 

A másik jellemzőjük, hogy ettől függetlenül provokálnak. Az ilyen ember pontosan tudja, hogy nem fog vele a másik egyetérteni, tudja, hogy másképpen látja a világot, tudja, hogy más véleményen vannak, de nem érdekli, azért is nekiáll provokálni a másikat. Ha egy összejövetelen van mindig abba az irányba kanyarítja a beszélgetést, hogy kellemetlenül érezze magát a kormánypárti jelenlévő ismerős. Kormánypárti politikus alá kommentel, melyben megjelöli a jobber ismerősét olyan dumával, hogy „na, a NER mit szabott ki, mit kell erről gondolni?”. Vagy egyszerűen csak fogja és minden posztot, hozzászólást röhögő fejecskével lát el, ezzel is mutatva, mennyire hasznavehetetlen, értelmetlen és komolyanvehetetlen az az álláspont, amit a másik képvisel. Amit ugye minden esetben megrendelt a „tóni”, meg a „kubatov”, vagy maga „orbán”. Mindegyik csupa kisbetűvel, hiszen a Pál utcai fiúk óta tudjuk, hogy ez mekkora szégyen. Szóval igen, nem lehet közös nevezőre jutni olyan emberekkel, akik élből utasítanak el mindent, ami egy hangyányit is különbözik a saját megéléseiktől, elgondolásaiktól és ÉRZÉSEIKTŐL. Ez utóbbi kifejezetten fontos elem. 

Itt csatolnék vissza az első bekezdéshez. Ember Márk kifejti, hogy ő egy ultrahiperszuper liberális ember, nem politikai, hanem minden más értelemben és nagyon határozott véleménye volt a migrációról. 2015-ben ki volt borulva Orbán intézkedéseitől, mert ő csak a szegény menekült kisbabákat látta és mindent emberi, nem pedig magasabb szintű oldalról közelített meg. Nyilván ez nem így lenne, ha mást is figyelemmel kísérne nyitott elmével, mint a függetlenül objektív sajtót. Na, de a lényeg: most már belátja ő is és Hajós is, hogy Orbánnak igaza volt. Csodás, tapsoljuk meg őket! 

Nyilván dicsérendő, hogy vannak emberek, akik még képesek arra, hogy elismerjék, ha hibáznak, vagy nem volt igazuk. Ugyanakkor ezt belátni 10 év távlatából, látva milyen állapotok vannak azokban az országokban, ahol keblükre ölelték az összes agysebészt, orvost, tanárt és kutatót, már kevésbé örömteli. Mert ennek van egy másik oldala is, amivel nem szoktunk foglalkozni, de akkor is ott van: a mi lett volna ha? Mi lett volna, ha a jóemberkedő libernyákokra hallgatnak az emberek? Mi lett volna, ha nincs kerítés? Mi lett volna, ha olyan pártra szavaznak, akik beengedik ezeket a „szegény” migránsokat? És akkor itt jön be a múltba a jelen. Mi lenne, ha olyan alakulatra szavaznának az emberek, melynek képviselői nem mondanak a világról semmit, akik ködösítenek és akik egyértelműen a brüsszeli irányt képviselik? A brüsszeli irányt, ami migránspárti, háborúpárti, gyarmattartó álláspont. 

Erről van most szó. Nem az érzelmekről, nem a valóságtagadásról, nem a személyekről, hanem a jövőről. Arról az egyetlen rossz döntésről, ami a nyugat-európai embereket kilátástalan helyzetbe hozta (ezt még a brüsszeliták is tudják, nem véletlenül akarják elosztani a migránsokat). Ha pedig így lenne, akkor mindez minket is lerántana ebbe az eszelős, nemzetgyilkos katlanba azzal, hogy olyanokat ültetnének a nyakunkba, akik egyetlen percig sem segítőként, hanem elfoglalandó területként gondolnak a befogadókra. Olyanok, mint a fagyöngy, ami elszaporodik és kiszívja a fából az életet. Nem a fa gyarapodik, hanem egyre több fagyöngy nő rajta. Ezért pedig még fizetni is kellene.

Tudom, hogy a hosszútávú gondolkodás, a közösségtudat, a nemzeti álláspont nem fér bele sokak fejébe. Mindent csak az „én” nézőpontjából közelítenek meg. „Én úgy érzem.” „Én úgy gondolom.” „Nekem ez nem tetszik.” A gond ezzel az, hogy így nem is lehet megérteni a magasabb, komplexebb szinteket. Nem lehet belátni egy döntés hosszútávú következményeit. Nem lehet értékelni a lehetséges irányokat és kimeneteleket. Nem azzal van a baj, hogy valakinek megvan a maga értékrendje, hanem azzal, ha mindent csak a saját érdeke szerint értékel és nem enged be eltérő nézeteket. Ugyanis ekkor csak a „mi van”- nal foglalkozik és nem pedig a „mi lesz”-szel. Dönteni pedig így nem lehet. Pontosabban: felelősen dönteni így nem lehet. Ha pedig ezen a választáson rossz helyre kerül az X és az örömmámorból felébredve jön a felismerés, akkor bizony már késő lesz.

Lehet, hogy egy pillanatra jó érzéssel tölt majd el minket a „na ugye én megmondtam”, de ettől még a gond ott lesz. Ettől még Európa jövője kilátástalan. Ettől még a háború folytatódik. Ettől még kihúzzák alólunk az országot. Ettől még rombolnak és ettől még nem láttuk a fától az erdőt. A tények már pedig ezek: ha valaki látványosan nem jelenik meg akkor (meg úgy soha), amikor az EU-ban fontos kérdésekben szavaznak, ha valaki azt mondja, hogy a kapott eu-s pénzért cserébe adni kell valamit, ha valaki tartat egy szavazást, melyben a többség Ukrajna támogatására szavaz, ha valaki az EU érdekeinek képviseletéről szónokol, akkor mégis miről beszélünk?

Lehet hazardírozni a jövővel, csak épp erre mindenki rajta fog veszni. Nem négy évre, hanem évtizedekre. Ha másra nem volt jó ennek a Hajós által vezetett beszélgetésnek a meghallgatása mint arra, hogy rávilágítson, hogy egy rossz döntésnek, milyen hosszútávú, végzetes következményei vannak, már megérte. Ha viszont mindez csak egy egyszeri rácsodálkozó pillanat volt, akkor hiába örülünk és hiába üdvözöljük mindezt azzal, hogy jó reggelt kívánunk, kedves libernyákok.

Mert  mindennap eljön utána is a reggel, de a nap már nem fog ránk sütni.