Saját pályás letámadás

Manapság nagy divat lett a nemzeti oldalon, hogy a médiamunkások, közéleti személyiségek és megélhetési politikusok roppant kritikusak lettek. Érzékenykednek, egymásnak esnek, előadják a nagy monológjukat a hibáikról, miközben a Schindler listájának zenéje szól a háttérben. Védekeznek és hárítanak, miközben egymást, vagy épp a vezetést okolják. Csak egyetlen dologról nem beszélnek, pedig mindennek ez volt az alfája és az ómegája: az online tér használatáról. 

Nekem speciel régóta vitám volt ezzel kapcsolatban. Mindenki nagy hanggal előadta, hogy mennyire fontos a digitális jelenlét és nincs is annál fontosabb, mint hogy a Cukorsüveg által létrehozott „közösségi” oldalakat használjuk. Ha pedig már használjuk, akkor mindenki tegye ezt ugyanúgy, mert ha minden képviselő, közéleti szereplő és médiaszemélyiség ugyanazt és ugyanúgy tolja az interneten, akkor az majd eljut a felhasználókhoz. Na ez volt a lehető legnagyobb marhaság, amit csak ki lehetett találni és én nem most mondom ezt, hanem már tíz éve másról se beszélek. 
​
Kezdjük a platformmal. Nem a tiéd. Ami nem a tiéd, az bizony kiszolgáltatottá és függővé tesz. A közösségi platformok irányelvei homályosak és nagyjából úgy alakítják őket, mint az Állatfarm disznói: ha valami történik, akkor szépen átírják a szabályokat az éj – itt a névtelenség és láthatatlanság – leple alatt, majd reggel előadják, hogy ez mindig is így volt. Ilyen környezetben nem lehet nyerni, akkor se, ha beleöntöd a világ összes pénzét. A másik az üzenetek egyformasága és ennek az egyformaságnak a dömpingje. Semmi értelme az egésznek, mert a mennyiség soha nem győz a minőséggel szemben. A minőség jelen esetben a hitelességet jelenti. Ha valaki egy adott oldalhoz tartozik, akkor értékközösséget vállal vele. Tehát nem ért ugyan mindennel egyet, de a fundamentumok ugyanazok. Ezeket pedig nagyon sokféleképpen, sok módon, egyéni üzenetekkel ki lehet és ki kell fejezni. Valaki durvább, valaki erősebb, valaki érzelmesebb. Valaki személyesebb hangvételt üt meg, míg másoknak a hivatalosabb áll jól. A lényeg az, hogy az üzenet akkor is átmegy, ha nem ugyanúgy nyomjuk ki a digitális világba. Sőt, csak akkor megy át, mert ahogyan a közéleti szereplők, úgy a választók is mások. Tehát elengedhetetlen, hogy másképpen szóljanak hozzájuk, mert így lehet elérni az embereket. A hitelesség mindennek a kulcsa és ez volt az, amit itt elvesztettek a nemzeti oldal képviselői. 

Nem azért, mert hazudtak, hanem mert nem a saját hangjukon szóltak. Nem abból a pozícióból és kvalitásoknak megfelelően kommunikáltak, amivel rendelkeztek. Vehetek én magamnak bármilyen drága ruhát, de ha nem az én stílusom és nem az én méretem, akkor hülyén fogok kinézni benne és kényelmetlenül érzem majd benne magam. Pontosan ez történt az online térben. De ez nem pusztán az üzenetek egysíkú átadása miatt történt, hanem a másolás miatt is. Állandóan azt halljuk ugyanis, hogy a függetlenül-objektív oldalak, milyen ügyesek és milyen jó tartalmakat gyártanak. Körbenyalják a külföldről fizetett, hazaáruló agymosodákat, majd nekiállnak másolni ezeket. Újabb rettenetes nagy hiba. Ha másolsz, megint nem leszel hiteles, mert nem a saját hangodon szólsz. Ennél pedig semmi sem fontosabb. 

Nem tagadom el, hogy ördögien ügyes módon másztak bele a telefonokból az emberek, különösen a fiatalok fejébe. Tökéletesen elhitették, hogy a lájk mennyisége valós teljesítmény és számít. Rájöttek arra is, amire egyébként Goebbels, vagy Lenin, hogy a mozgókép, ami ma már médiatartalom (tehát tiktok meg reels videó stb), hogyan tud befolyásolni és ehhez csak az kell, hogy rendezni tudj. Radnai Márk szépen megcsinálta, hogy a virtualitásból felépített egy valós színházat. A Temus Antikrisztust beteszik egy díszletbe, teremtenek köré egy narratívát, amit szétterítenek a platformokon és kész is. Semmi teljesítmény, minden csak illúzió, mely a szavak szintjén létezik, de a valóságban nem. Csak éppen már az embereket (különösen a fiatalokat) odatapasztották a képernyő elé, tehát nekik már csak az a valóság, ami ott zajlik. Nincsenek bekötve valós közösségekbe, nem folytatnak valódi párbeszédet, nincsenek valós kapcsolataik és egyetlen gombbal ki tudnak kapcsolni mindent, ami kicsit is bezavar abba a képbe, amit ők gondolnak a világról. Algoritmusok szerint működnek. 

A nemzeti oldal pedig fogta és mindent elkezdett lemásolni. Ráadásul nem elég, hogy másolt, de rosszul. Tizenhat év alatt nem épített fel saját közösségi platformot, hanem azt használta, amit a globalisták adtak neki. A valós közösségépítésre se fordított figyelmet, hanem mindent centrumból akart megoldani. Ahogy ment előre az idő, úgy szorultak háttérbe az organikusan létrejövő csoportosulások, miközben egyre inkább a digitalizáció vette át a valóság helyét. Nem diktálták a trendeket, hanem loholtak utánuk. Erős lemaradásban voltak végig, miközben nem arra használták ezeket, amire valók: inspirációnak a saját tér alakításához. Saját digitális platform, saját hangok, valós közösségek. Csupán ennyi hiányzott. 

Sporthasonlattal élve: amikor felmegyünk a teniszpályára, akkor igyekszünk felmérni az ellenfelet, majd pedig a saját játékunkat próbáljuk meg játszani. Mindig az nyer, aki a saját taktikájának, képességeinek birtokában alakítja a játékmenetet. Igen, kell a pálya, kell az ütő, kell a felszerelés, mely minden játékos számára adott. Ám az, hogyan játsszuk a teniszt, az már egészen más kérdés. Ha engedjük, hogy az ellenfél diktálja az iramot, ha az ő játékstílusa után megyünk, akkor annak soha nem lehet jó vége. Ráadásul az eszközellátás is csak a felszínen volt egyforma. Valójában a mi térfelünkön hepehupás volt a pálya és faütővel nyomtuk sokáig. Ez addig viszont nem volt baj, amíg volt saját taktika, volt saját stílus. Azt jól mérték fel, hogy nem mehet így a végtelenségig, de az egyedi stílus feladása már hatalmas hiba volt.  Hiába cserélték le ugyanis a faütőket menő grafitütőkre, melyeket a legújabb technológiával fejlesztettek ki, ha a játékosoktól elvették a saját stílust és rájuk erőszakolták az ellenfélét. Ennek csak bukás lehet a vége. 

A teret sokkal jobban kell alakítani. Nem használni, hanem alakítani. Akik pedig most hápognak és sivákolnak, miközben egymásnak esnek és úgy tesznek, mintha nekik ebben nem lett volna szerepük, inkább hallgassanak. Végre egyszer az életben maradjanak csöndben és inkább gondolkodjanak azon, hogyan tudják megfelelően, hitelesen és őszintén képviselni a nemzeti oldal értékrendjét. Egyeseknek az se ártana, ha egyáltalán definiálná, hogy ez mit is jelent. Ha pedig megvannak, akkor álljanak neki végre a melónak. A melónak, amihez kaptak ugyan eddig mérhetetlen mennyiségű pénzt, de nem volt hozzá sem eszük, sem szívük. Tisztelet persze a kivételeknek, akik mindig ott voltak és következetesen, önazonosan képviselték a nemzeti oldalt. Mert ilyenek is vannak szép számmal, csak eddig nem kaptak elég teret. Ezen ideje változtatni, mert sokkal súlyosabb gond is van annál, minthogy egy választást elvesztettek. Jó lenne, ha most inkább lehiggadnának, figyelnének végre és azon gondolkodnának, hogyan lehetne alakítani a teret. Akinek meg ez nem megy, ideje más pálya után néznie. 

Akik viszont maradnak, azok az önvizsgálat és bűnbánás után, álljanak neki építkezni. Rengeteg fantasztikus, nemzetgazdagító eredmény született ebben a tizenhat évben, ám a globalizmus elleni harcban nem figyeltek arra, hogy a mindennapi életbe, hogyan törnek be ezek a hangok és veszik át az irányítást az identitás felett. Szisztematikusan, ördögi módon szétverték a családokat, elidegenítették egymástól az embereket, a nemzeti gondolat meg csak szavak szintjén maradt meg, egyfajta marketingeszközként funkciónál, de tartalom nincs mögötte. Ember és eszme nélkül semmilyen intézmény nem tud megfelelően működni. Ezért nyerhetett a Temus Antikrisztus. Felmentek ugyan a pályára a nemzetiek, de nem készültek fel rendesen, nem tartották a szurkolókkal a kapcsolatot és nem saját magukra figyeltek, hanem folyamatosan csak az ellenfélre, aki végig irányította a játékot. Így a vége pedig saját pályás letámadás lett, csak nem a miénk. 

Most tehát az a kérdés, hogy a letámadás után, kik távoznak majd és kiknek jön el a feltámadás ideje.