Újnak hazudott régi világ

A társadalmi diskurzusban rendszeresen felmerül egy olyan „igény”, hogy újra kellene alkotni a világot. Újra kellene értelmezni az értékeket, a hagyományt, a művészetet és úgy általában mindent. Mert ami már van, az nem érték. Mert ha olyanból indulunk ki, ami hagyományos, az avittas. Mert, ha folytonosan gondolkodunk, akkor az meggátolja a haladást. Az igazság azonban az, hogy ez nem a haladás feltétele, sokkal inkább a gyökértelenné tevés új módja. 

Ti mind egyéniségek vagytok! – hangzik a már jól ismert mondat a jól ismert filmből. Amit valamikor viccnek szántak, de nekünk ez a valóság jutott. Nem történik más, mint az, hogy a jakobinus irányzatot először újragondolták, ez lett a bolsevik ideológia, amit aztán újracsomagoltak liberális gúnyába. Tehát amíg a komcsik jó mondása az volt, hogy legyünk mindannyian egyformák, most az a mantra, hogy legyetek mind egyéniségek. Rájöttek arra ugyanis, hogy egyszerűen nem tud működni a gyakorlatban az, hogy kiveszik az egyéni ambíciókat. Tehát a társadalom soha nem lesz egy egységes massza, az emberek soha nem fogják magukat valami alá vetni, tehát mit csináltak? Újraterveztek. 
​
Az alaptézis ugyanaz maradt: el kell idegeníteni egymástól az embereket. Magányossá, gyökértelenné kell őket tenni, hogy irányíthatóak legyenek. Ám ezt már nem kollektivizálással teszik, hanem úgy, hogy azt hitetik el velük, hogy ők egyediek, nagyszerűek, tévedhetetlenek. Nem alá, hanem fölé helyezik őket mindennek és mindenkinek, miközben az érzelmeik által vezérlik őket. Ez az „én-nekem-velem” kalodája. A jakobinusok és a bolsikok erőszakkal oldották meg a kérdést: először erőszakra buzdítottak, majd erőszakkal elvettek. Ha valaki nem hódolt be, azt igyekeztek megtörni és elpusztítani. Értelemszerűen ez egy idő után olyan sérelmekhez vezetett, olyan lappangó, forrongó indulatokat táplált, hogy egy ketyegő bombán ültek. A kérdés nem az volt, hogy felrobban-e ez a bomba, hanem az, hogy mikor? Miután bekövetkezett a detonáció, kellett pár évtized mire magukhoz tértek, de el nem tűntek. Átalakultak. Végül bolsikból liberálisok lettek. Pontosabban fogalmazva liberálbolsik. Ezt úgy tették, hogy a „mi” helyébe az „én-t” ültették és azt az illúziót építették fel, hogy az egyén mindenható és mindenek felett álló. Felette áll a családnak, a nemzetnek, a természetnek, az Istennek. 

Már a kommunizmusban megkezdődött a családok szétverése. Az egyik eszköz erre a bizalmatlan légkör megteremtése volt, a másik pedig, hogy olyan szinten voltak kizsigerelve a szülők, hogy fizikailag képtelenek voltak ellátni az anyai-apai funkcióikat. Sokan nem bírták lelkileg sem a terheket, így az alkoholhoz nyúltak és önpusztításba kezdtek. Végül felnőtt egy elmagányosodott nemzedék. Sokakat tettek fizikailag is árvává, de ez nem volt elég. Kiirtani ugyanis nem lehet mindenkit. Így kiirtották a családi kötelékeket. A gondjuk az volt, hogy szükség van emberanyagra. Igen, anyagra, mert nekik ennyit jelent csak az emberi élet. Tehát muszáj volt támogatni valamilyen formában a gyerekszületést. Némi idő kellett hozzá, hogy megoldják ezt a problémát is: ezt hívják ma migrációnak. A birodalmi gondolkodás helyébe átültették a gyarmati felfogást. A rend helyébe a káoszt. A közösség helyébe az egyént. A nemzeti gondolat helyébe a globalistát. Az erőszakot is megtartották, de nem ők alkalmazzák, hanem az érzelmek kiélésével irányítják. Konfliktusokat generálnak, melyekről elhitetik, hogy mindenkire tartoznak. Világ egyéniségei egyesüljetek!

Nincsenek szabályok, nincsen tekintély, nincsenek határok. Azt csinálsz, amit akarsz és akkor, amikor akarod. Minden más azért van, hogy elnyomja az egyéniségedet. Gátol téged az egyéni kiteljesedésben. A szüleid gátolnak, mert megmondják, mit tehetsz és mit nem. A családalapítás is gátol ebben, mert a gyerek az nyűg. Ha boldogtalan vagy, akkor az a nemed és/vagy a társadalom által rád kényszerített, elavult szabályok miatt van. Ha sikertelen vagy, akkor az mindig más hibája, te nem tehetsz semmiről. Csak az a fontos, hogy boldog légy, ami a folyamatos ingerek és élvezetek utáni hajszát jelenti. Ez azonban abban a pillanatban elmúlik, ahogy megtörtént a kielégülés. Tehát újabb inger kell. Vásárolj, fogyassz, halmozz. Élj a mában, vezessenek az érzelmeid! Igen ám, de az ember társas lény, tehát megint csak pótlékot kell neki adni, amiben ezt az alapvető ösztönét kiélheti. Erre is meglett a megoldás: a „közösségi” média. Nincs kapcsolat ember és ember között. Az ember és a kütyüje között van interakció. Bezárták őket egy telefonba. Nézzünk végig az utazás során egy vonaton. Egymás mellett ülő srácokat látunk, akik egy képernyőt bámulnak. Szülőket látunk, akik telefont adnak a gyerekük kezébe, miközben ők maguk is végtelen görgetésben vannak. Hiába vannak fizikailag egy térben, szellemileg és lelkileg nagyon messze vannak egymástól. Nincs közöttük kapcsolat. Ahogyan az egyén és a szűk közössége, valamint az egyén és a hazája között sincsen. 

Hol tartunk most? Szétrombolták a természetes életteret. Szétverték a családokat, mindent pótolhatónak, újraértelmezhetőnek hazudnak. Lealacsonyították az elődeink által ránk hagyott értékeket. Ennek egyik módja a múlt átírása, a másik annak elhallgatása, hogy a feledés homályába vesszen. Nem megismerni, vagy megérteni kell a múltat, hanem újra kell gondolni, vagy mást kell a helyébe tenni. Az embereknek jogaik és nem kötelezettségeik vannak. Ha úgy hozza kedve a törvények felett is állhat. Higgye azt, hogy szabad akarata van, miközben folyamatos inger alatt tartva, az érzelmek által programozható géppé teszik. Gondolja csak magát felsőbbrendűnek. Érezze azt, hogy több és jobb a felmenőinél. Nem azért, mert tett valamit, hanem mert a léte önmagában teszi nagyszerűvé. Mert ő egyedi és joga van a boldogsághoz. Közben nem történt más, csak rabszolgává tették. A saját esendőségének, önhittségének, élvezeteinek rabszolgájává. 

Szép, újnak hazudott régi világ ez.