A hirtelen jött 'visszavonulásokról'

​- Van ebben az új megmondóvilágban valami egészen megható – mondta Senki Alfonz, és olyan arccal nézett a semmibe, mintha tartozna neki.
- Micsoda? – kérdezte Török Szultán.
- Csak az, hogy amíg különböző influenszerek két kicsomagolás, három kuponkód és egy „srácok, ezt imádni fogjátok” között véletlenül elejtettek egy „változás jó” mantrát vagy egy határozott „most vagy soha!” felkiáltást, addig senkinek nem volt semmi baja a közélettel.

​- Ezt hívták állampolgári kötelességnek.
- Pontosan.
- És most?
- Most hirtelen mindenki elfáradt.
- Mitől?
- A gyűlölettől.
- De ennek nem voltak aktív részesei, sőt irányítói?
- De igen, csak most már zavarja őket.
Török Szultán elgondolkodott.
- Ez olyan, mintha valaki egész este gyújtogatna egy szállodában, majd hajnalban kijelentené, hogy ő már nem bírja ezt a füstöt, és a mentális egészsége érdekében inkább hazamegy.
- Nem egészen – mondta Senki Alfonz. – A hasonlatodban ugyanis a gyújtogató nem kapott pénzt minden felgyújtott szobáért.
- Valóban. De abban már nem vagyok biztos, hogy nem vitt haza magával egy-két dolgot a szobákból.
Senki Alfonz bólintott.
- Ebből a szempontból viszont valóban hasonló a helyzet. Az algoritmusba is szépen be lehetett csomagolni, hogy a másik oldal vezetői hülyék, miközben felpróbálnak egy új ruhát. Sminkvideó, energiaital, új telefontok, egy kis társadalmi felelősségvállalás, politikai haszonszerzésből elkövetett karaktergyilkosság, aztán újabb kuponkód.
Török Szultán felnézett.
- És ez kimerítette őket?
- Nem. A munka lehetősége merítette ki őket. Maradva a gyújtogatásnál: az épület teljesen leégett, a romeltakarítást már másokra hagyják, miközben panaszkodnak, hogy mindent beborít a korom.
- Tehát most mindenki visszavonul?
- Igen. Nyaralnak. Regenerálódnak. Digitális detoxot tartanak. Távol maradnak a közélettől.
- Mert elegük van a gyűlöletből?
- Nem. Mert most már bizonyítani kellene, hogy azok a dolgok, amelyeket korábban tagadtak, mégsem úgy vannak, ahogy most szépen sorban kiderül. Persze ez sem tart majd örökké.
- Akkor meddig tart?
Senki Alfonz elnyomta a cigarettáját.
- Amíg meg nem érkezik a következő utalás.
Török Szultán bólintott.
– Akkor mégis van remény.
– Mire?
– A mentális felépülésre.
Senki Alfonz sokáig nézett rá.
– Igazad van, Szultánom. Ebben a világban a lelki béke néha meglepően pontosan követi a bankszámla egyenlegét.