A sajtószabadság új Magyar-módszere

Valamikor régen a sajtószabadság azt jelentette, hogy az újságíró kérdezhetett.
​
Ma már fejlettebb a rendszer.

A vezető beosztású kormánytag előre, demokratikus alapossággal megírja a Facebookon, hogy miről tessék kérdezni. Aztán azt is, miről nem. Ha pedig valaki véletlenül olyan kérdést találna feltenni, amely nincs rajta a hivatalos étlapon, azt lehazugozzák. Majd be se engedik.
​
Mert mi más volna az újságíró dolga, mint hogy a hatalom által kijelölt kérdéseket kulturáltan feltegye, a válaszokat pedig illő áhítattal tudomásul vegye?

Aki ennél többet szeretne, az már nem újságíró, hanem gyanús alak.

A demokrácia pedig, mint tudjuk, abból áll, hogy a vezetők vezetnek, a sajtó/ellenzék/szakértők pedig nem zavarják őket ebben.

Egy különösen korszerű országban talán hamarosan megjelenik a Kérdezést Engedélyező Hivatal is. Ott minden újságíró leadhatja kérdését három példányban, és ha szerencséje van, miután átírták helyette a kérdést, a választ is megkapja.

Persze csak akkor, ha közben nem akadékoskodik.

Mert a szabadság szép dolog.

Különösen, ha előre megmondják, hogyan kell használni.