Jó reggel kívánunk!

Az elmúlt hetekben megfigyelhető volt az online szférában egyfajta rádöbbenés. Sokat olvastam arról, és hajlamos vagyok a szerzőknek igazat adni, hogy manapság élménytársadalomban élünk. Tehát mindig kell valami inger, valami élményfaktor, és ez alól a politika sem kivétel. Sőt. Elnézve a mostani kormányzópárt és a Temus Antikrisztus teljesítményét, csak élményalapú politizálás zajlik. Jó, azon persze lehet vitatkozni, hogy kinek mi az élmény. Valakinek Tuskó Hopkins kávéja is az, míg mások egy kortytól sugárban hánynak és nem értik, hogy lehet ezt a löttyöt egyáltalán kávénak hívni. Én az utóbbi kategóriába tartozom, és érdeklődve figyelem a folyamatos rádöbbenés apró kis hullámait, amit a közösségi oldalakon felháborodott kommentelők indítanak el a Tiszában.

Mielőtt még valaki nagyon boldog lenne, szeretném leszögezni, hogy ezek csak kis hullámtörések. Apró kis örvényecskék. Tehát a társadalom azon része, aki önnön boldogságának forrását attól tette függővé, hogy a fideszeseket majd lecsukják és az eddig a NER-ben jól megélő szomszéd tehene is megdöglik, ettől pedig neki nagyon jó lesz, még rettenetesen messze van attól, hogy ráébredjen arra, hogy átverték. Nagyon csúnyán. El fog majd nyilván idáig jutni és rettenetes lesz számára ez a pillanat, de aztán megoldja, mert a dühét az ellen fogja fordítani, akitől addig a boldogságát várta.

Ám van már most is egy réteg, aki bizony ráébredt arra, hogy ezt – klasszikussal élve – elkúrták. Nem kicsit, nagyon. Ennek pedig hangot is ad a közösségi oldalak üzenőfalain és kommentszekcióiban. Néhányan olyan szerencsések, hogy a Temus Antikrisztus teszi őket helyre. „Hogy ezt a stílust itt ne.” Meg nem ártana, ha „mindenki magába nézne, megnyugodna, türelmes lenne és elhinné, hogy itt aztán nagyon jó lesz neki.” Most azon túl, hogy tőle olvasni ezeket kicsit disszonáns érzetet kelt bennem, nem igazán értem, hogy mégis ki, mit remél ettől. Ugyanis az a gond, hogy egyre többen és többen lesznek azok, akiknél fogytán a türelem. Itt jön be az élményfaktor. Ők nem erre a megélésre fizettek be. Nem emiatt húzták be az X-et áprilisban a Tiszára és nem ezt várják el a választott megváltójuktól sem. Rosszak az ingerek, rossz a vibe, ahogy manapság mondani szokás. Emiatt pedig, az állításuk szerint Fidesz által okozott, frusztrációjuk nem múlik el. Sőt. Egyre erősebb, emiatt hisztériáznak a neten.
​
Van egy másik csoport is, akik még próbálkoznak „jó irányba” terelni a dolgokat. Nekik ugyanis kicsit több sütnivalójuk van, tehát az ingerokozásból fakadó percnyi kielégülés érzeténél kicsit tovább mennek. Ők még azt hiszik, hogy pár élesebb, kritikusabb bejegyzéssel, fontoskodó megjegyzéssel, kisujjeltartott magyarázkodással majd megoldható és lassítható a bárkájuk kisiklása. Ők azok, akik elmondják, hogy igen-igen, ezt tényleg nem kellett volna, vagy nem így kellett volna csinálni, vagy ez nem volt jó választás, majd hozzácsapnak egy ’de’ szócskát és jöhet a féloldalnyi mentegetés. Mert azt azért mégse lehet bevallani, hogy elbaltázták. A szembenézés, bűnbánat és bocsánatkérés nem szerepel a posztmodern ember munkaköri leírásában.

Van egy harmadik csoport is. Ők azok, akik rájöttek arra, hogy nekik ebből a buliból már nem csurran-cseppen semmi, sőt a brandjüket rombolja a Temus Antikrisztus, ezért inkább háttérbe vonulnak. Mert kiégtek, mert elfáradtak. Holott csak arról van szó, hogy egyre nehezebb két Tisza ajnározó szöveg között eladni a MACIKA25 kuponkódot az aktuális szépségkenőcsre. Vagy burgerre, vagy autóra, vagy amiért épp megfizetik ezeket az élő reklámtáblákat. Hangsúly a fizetésen van, amit már nem, vagy csak nagyon kevés hányadban kapnak a politikai megbízóiktól, így inkább visszavonulót fújnak.

Három csoport, de mindegyiknek ugyanaz a közös megélése van: ők nem erre szavaztak. Ezúton szeretnénk jelezni, hogy nem, tényleg nem. Sokkal rosszabbra. Ahogyan a gonosz boszorkány mondja Dorothynak: ez még csak az út eleje. Bizony ám, kedves ajvékoló polgárok, még csak most kezdenek belelendülni. És nem, nem a fideszesek elhurcibálásába, ahogy sokan reménykedtek benne. Biztos lesznek olyanok, akiknek okoznak néhány álmatlan éjszakát, de ezek pusztán pár pillanatig lesznek érdekesek.

A DöMen is csinálhatja még egy darabig, hogy egyszerre van kormányon, és adja elő a saját kormánya ellenzékét, miközben civileket pécéz ki, és kommentcsatákat vív napestig, de a stoppert már elindították, az idő pedig vészesen fogy. Az élménypolitizálásnak ugyanis az a mozgatója, hogy folyamatos ingereket kell adni. Újabb és újabb stimulálásra van szükség, miközben jól is kell lakatni a népet. Kormányzás hiányában ez utóbbi nem fog menni. Az ingerokozás pedig egy idő után kiégéshez vezet, mert nem fogja tudni addig emelni a tétet, amennyi elég lenne a vágyott boldogság szinten tartásához.

Persze mindez nagyon jópofa és szórakoztató. Igazán vicces látni, ahogy egyre többen és többen döbbennek rá, hogy átverték őket a palánkon. A baj csak az, hogy közben mindent szépen kitalicskáznak az országból. Ugyanis ezek nem azért vannak itt, hogy a hazádnak jó legyen, hanem azért, hogy a gazdáiknak jó legyen. Seftelésre vették fel őket. Azért, hogy visszaszerezzék és elvegyék mindazt, amiből eddig ki voltak zárva. Tehát, ha azt nézzük ilyen szempontból működik az élménypolitizálás, mert míg mindenki azzal van elfoglalva, hogy az újabb és újabb őrjöngést figyeli, addig szépen kipakolják a boltot. Ám ez nem fogja azokat érdekelni, akiknek a boldogsága attól függ, hogy másoknak minél rosszabb legyen. Akiknek az a leghőbb vágya, hogy a saját elbaltázott életétért mások fizessenek meg. Akik most annak örülnek, hogy emberek veszítik el az állásaikat és még mindig abban bíznak, hogy sokakat meg bilincsben fognak elvinni. Ők majd akkor ébrednek fel, amikor nem tudják magukat tovább azzal hitegetni, hogy mindez be fog következni, miközben az életük már nem csak a virtuális, hanem a való világban is rosszabb irányt fog venni, mint előtte.

Az az igazság, hogy ezekkel az emberekkel nekünk nincsen dolgunk. Eddig sem volt és ezután sem lesz. Egy országban élünk, de csak technikailag beszélünk egy nyelvet. Tehát mi a teendő? Kérni kell egy kávét, na persze nem Tuskó Hopkinstól, hanem egy igazi feketét, majd, ha elérnek hozzánk is a felháborodott sikolyok, akkor, egy jóízű hörpintést követően, annyit kell mondanunk:

- Jó reggel kívánunk!