Kerüld a kötekedő embert!

​Szándékosan hallgattam el erre az 50 napra. Nem azért, mert félek ettől a beteg rendszertől, hanem azért, mert meg akartam ismerni. Kíváncsi voltam, hogy az, amit a kampány alatt mutattak vajon színjáték volt-e, vagy fullba nyomták a kretént végig és előre megmutatták, mire számíthatunk. Oké, oké én úgy voltam vele, hogy a második megoldás lesz a jó, de nem leszek sportszerűtlen, így csak adtam egy esélyt. Egy esélyt arra, hogy megmutassák mi jártunk tévúton. Hölgyeim és uraim, látva ezt az 50 napot tisztelettel jelentem, nem tévedtünk. Szemben azzal a 3 és félmillió magyarral, akik irigységből, gyűlöletből, önhittségből, butaságból vagy naivitásból a bántalmazó kapcsolatot választotta. 

​Ha valaki ugyanis úgy viselkedik, mint egy nárcisztikus pszichopata... Ha úgy beszél, mint egy nárcisztikus pszichopata... Ha úgy néz és nyilvánul meg, mint egy nárcisztikus pszichopata... Akkor az egy nárcisztikus pszichopata. Persze ez nem egyedülálló jelenség. A történelemkönyvek lapjai tele vannak hozzá hasonló személyiséggel. A legtöbbet persze nem választották meg, de tény, hogy volt pár alak, akinek a nép önként adta a hatalmat, és önként dugta a fejét a hurokba. Aztán meg ők voltak a legjobban meglepve, hogy amikor az általuk gyűlöltekkel végeztek, akkor felhúzták utánuk őket is. Na de nem akarok én ilyen depresszív hangvételű írást közölni, ezek pusztán ténymegállapítások voltak a részemről. Ugyanis pontosan ebből a farokbehúzó, gyáva mentalitásból van elegem. Azért, mert három és félmillió ember él a hazánkban, aki perverz állat, mert élvezi, ha verik, nekünk még nem kell ehhez csatlakozni. Azt sem kell hagyni, hogy lenyomjanak, megfélemlítsenek és elhitessék velünk, hogy amit látunk az nem úgy van. Azt meg pláné nem szabad hagyni, hogy elvitassák az eredményeket. 

Értem én, hogy több millió ember még mindig abban van, hogy neki most nagyon jó. Neki most igaza van, a Nap meg attól szebben süt, hogy nincs Orbán. Ezt nem én mondom, hanem a csekély értelmű medvebocsok nagyjából ehhez hasonló eszmefuttatásokat tesznek közzé, vagy nyilatkoznak egy-egy fesztiválon. Azt is értem, hogy az értelmesebbje most azzal hitegeti magát, hogy az ellenoldal csak ugyanazt a narratívát nyomja, mint amit a mostani kormányzópárt képviselői és csatlósai nyomtak éveken át. Ugyanis ezeknek az embereknek a valóság nem több, mint narratíva vagy propaganda, ahogy épp fordítják maguknak. Nyilván mindenki a saját szemüvegén keresztül nézi és értékeli a világot, de azért a valóság, a tények állandó, megváltoztathatatlan dolgok. Lehet hazudni róla, lehet hajlítgatni ide és oda, de attól még nem változik. Az már pedig tény, hogy 1. nem volt rendszerváltás, 2. sikerült megválasztani a Fidesz legrosszabb, legmocskosabb arcát, azt az arcot, amitől a magunkfajta évek óta szabadulni akart, 3. ez nem baloldal, nem egy önálló döntéseket hozó, szuverén alakulat, hanem egy globálbolsi tömörülés, ami nem a nemzet, hanem a gazdik érdekeit szolgálja ki. Pontosan ugyanúgy és ugyanolyanok, mint a Rákosi- és Kádár-korszak pribékjei. Vérgőzős, bosszúszomjas, kisebbrendűségi komplexusos, szolgalelkű áruló az összes. 

Félnünk kéne azért, mert sokakkal ellentétben, mi ismerjük ezt a korszakot, figyeltünk azokra, akik átélték, emiatt tisztában vagyunk vele, hogy meddig képesek elmenni az embertelenségben, miközben szeretetről és a nép akaratáról papolnak? A válasz nagyon egyszerű: nem. A világ megváltozott, az eszközök is megváltoztak és a lehetőségek is mások. Persze a Nyugat, ahogyan eddig úgy most is félre fogja fordítani a fejét. Odarakták, akiket kellett, újra gyarmattá tehetik és kirabolhatják a hazánkat, így ha esetleg történnek majd túlkapások, ahogyan már történtek is, Szauron szeme épp másik vidéket pásztáz majd. Vagy csak becsukja. Ez mindig is így volt, ezért se értettem soha ezt a nagy rajongást irányukba. Én ugyanis sokakkal ellentétben nem gondolom, hogy a Nyugat és a hozzájuk való tartozás jelenti Európát. Szerintem az évezredes hagyományokhoz és értékekhez való ragaszkodás és ezek megőrzése, képviselete jelenti az Európához való tartozást, éppen ezért a nyugat – így kisbetűvel – már régen nem tartozik Európához. Az a rész ugyanis megszállás alatt van, a közös érdek meg a profithajszolásban, háborúk kirobbantásában, rendszerek destabilizálásában és országok gyarmattá tételében és kifosztásában van, hogy aztán az egészet szépen feloldják és kialakítsanak egy fogyasztásra programozott, magányos masszát. Fentebb azt mondtam, hogy nincs rendszerváltás. Ez hazánkra érvényes, de a világra nem. Világrendszerváltás van és nekünk most nem áll jól a szénánk. 

Itt jön a kérdés, hogy mit tehetünk mi? Mi, akiket nem lehet megetetni azzal a dumával, hogy a csillámos papírba csomagolt fekália az csokoládé. Először is nyugodtnak kellene maradni és nem kellene pattogni, mint a nikkelbolha. Nincs ugyanis még értelme. Három hónap telt el a választás óta. Ezt nem azért mondom, mert azt akarom vele kifejezni, hogy adjunk még időt a hatalom régi-új gyakorlóinak a bizonyításra. Nem, már bizonyítottak. Semmi másra nem számíthatunk, mint valóságkreálásra, agymosásra, színjátékra, elterelésre, erőfitogtatásra, az ellenhangok ellehetetlenítésére miközben kijátsszák alólunk a hazánkat. Ha valaki figyelt, az már rájöhetett, hogy minden felhangosított hisztériára és teátrális megnyilvánulásra jut egy olyan intézkedés, ami újabb és újabb szögeket kíván beverni a nemzet koporsójába. Azért mondom, hogy kíván, mert bele fog törni ebbe a kalapácsuk, ahogy náluk sokkal ravaszabb, sokkal mocskosabb és sokkal kegyetlenebb népeknek és embereknek is beletört. Ám ez csak akkor lehet így, ha azok, akiknek tényleg van magyar identitásuk és tényleg nem a Temuról rendelik a matyómintás mentét, azok egy kicsit lehiggadnak és átgondolják a szerepüket ebben a csatában. 

A nemzeti oldalnak ezúttal tényleg össze kellene állnia és nem egymás mellett létezve, akár egymást is támadva kellene működni. Kegyetlenül ki kellene takarítani azokat, akik nem oda valók. Mert 16 év alatt iszonyú sok lett a közös fánkon a fagyöngy. Egyre csak szaporodott és szaporodott, miközben megfojtotta a fát. Kormányon azonban nehéz takarítani, de most ellenzéki szerepben vagyunk, tehát ideje a megtisztulásnak. Szerencsére, akik nem voltak közénk valók, azok nagyrésze magától eltakarodik. De mi van azokkal, akik mindig is a nemzeti oldalhoz tartoztak? Jelen állapotukban magányosan állnak a csónakban és egyre messzebb sodródnak a hajótól. Ki félelemből, ki sértettségből, ki azért, mert elfáradt. Mások pedig folyamatosan ugrálnak és kiabálnak, amivel csak annyit érnek el, hogy felborul a csónakjuk és belefulladnak a vízbe. Ezért mondom azt, hogy nyugalom, mert az idő nekünk dolgozik, de csak akkor, ha tiszta marad a fejünk. 

A harag, a félelem, a bosszú, a sértettség, az önhittség nem jó tanácsadó. Ezt láthattuk legkésőbb 2026. április 12-én. Nyugalomra és hideg fejre van szükség, de ez nem jelenti azt, hogy hallgatni kellene, meg hagyni, hogy újra és újra bucira verjék a fejünket. Ám az időzítés az életben, a sportban és a politikában is a legnagyobb fegyver. Ezt pedig a rendes felkészülés előzi meg. Tehát nekünk most figyelni, tanulni és szerveződni kell. Nem szabad belemenni egy nárcisztikus pszichopata kisded játékaiba és provokálásába. Nem szabad engedni, hogy ránk erőszakolják megint a saját játékszabályaikat. Nem szabad átengedni nekik a terepet, vagy épp az övéket használni. Nem szabad azt hinni, hogy ha mi úriemberek vagyunk, akkor a másik is az lesz. Nem lesz az. Lehetünk elegánsak, bölcsek és higgadtak, de nem lehetünk úriemberek. Önmagunknak kell lenni. Hitelesen és keményen. Nem megosztva, hanem összerántva egymást. Egyenként elveszünk, csapatként viszont nyerhetünk. 

Amíg ők rombolnak, amit minden egyes intézkedésükkel meg is tesznek, addig nekünk építkeznünk kell. Nem látványosan, hanem hatékonyan. Nem lehet felülni a bántalmazó, provokáló emberek fenyegetéseinek, színházának. Az egész, amibe jelenleg belecsöppentünk az egy film, de a jó hír, hogy hiába halad a cselekmény még nincs megírva a forgatókönyv, nekünk meg bitang jó tollaink vannak. Ehhez azonban a nyugalom megőrzése érdekében adnék egy fontos alapvetést Csülök barátom szabálykönyvéből: „Kerüld a kötekedő embert”.