Szabadesés

-Ismertem egy embert, aki kidobta az ejtőernyőjét. – meséltem Török Szultánnak a minap.
Szultán szívott egyet az imént elcsent szivarjából, majd lustán megkérdezte:
-Mert elszakadt?
-Nem. Mert azt mondta, nincs rá szüksége.
​

- És ezt miből állapította meg?
- Abból, hogy addig egyszer sem kellett használnia.
 
A Török Szultán mélyet szívott a szivarból és erősen elgondolkodott.
​
-Ez még nem olyan nagy ostobaság. Ismertem olyat, aki kidobta az esernyőjét, mert sütött a nap.
-Ez az ember tovább ment a vita hevében. Felszállt egy repülőgépre, kidobta az ejtőernyőjét, aztán utána ugrott, hogy bebizonyítsa: igaza van.
-És mi lett?
-Az első néhány másodpercben egyenesen szárnyalt, miközben kinevette azokat, akik megtartották az ejtőernyőjüket. Gyáváknak nevezte őket, akik nem képesek megszabadulni a fölösleges tehertől. Még tapsot is kapott.
- A zuhanás elején sok elmélet működik. Végül ki nyert?
- Végül? A föld. Annak ugyanis nem szóltak, hogy egy vitában vesz részt.
- Hm. Hát igen, a föld sem lesz puhább attól, hogy a szabadesést szabadságnak nevezzük.

A Török Szultán sóhajtott, majd figyelmét ismét a szivarjának szentelte.