Szent István és a DJ

Valamikor nem is olyan régen augusztus 20-a még úgy nézett ki, mint egy méltóságteljes ünnep, ami egy nagy nemzet történetét mutatta be.
Aztán egyszer csak valaki lekapcsolta a villanyt.
És mire visszakapcsolta, már ott állt egy DJ a színpadon.

A királyi Magyarország képéből rave party lett, a nemzeti ünnepből pedig egy lehetőség arra, hogy az ország jelenlegi vezetői megfelelő beállítású képeket tegyenek ki a közösségi oldalaikra . Meg a fejükkel ellátott zászlókat osztogassanak, miközben magukat ünnepeltetik.

Annak viszont örülök, hogy kiderült a tűzijáték nem is közpénzégetés, a kutyákat sem bántja, így betiltani sem kell. Zajszennyezés sincs, a környezetnek is jót tesz, az pedig egyáltalán nem nacionalista-proli dolog, ha valaki kimegy megnézni. Sőt, most már ultramenő kimenni rá.

2026. áprilisa óta pedig teljesen természetes, hogy a nemzeti ünnepeinkhez DJ, retro disco, elektronikus zene, személyi kultusz és magából kivetkőzötten bulikázó emberek is tartoznak.

Én pedig elképzelem Szent Istvánt, amint a mennyország portáján megkérdezi:
- Elnézést, ez itt melyik ország?
- Magyarország.
- De hát én alapítottam.
- Igen.
- És most?
- Most este tízkor kezdődik a disco-party.
Szent István egy darabig hallgat. Aztán megkérdezi:
- És a mise?
- Van, ahol tartanak, van, ahol nem. Nem kötelező. Ahogy a kereszténység se.
- A történelmi emlékezet?
- Nyomokban tartalmaz még itt-ott.
- A nemzetünk nagysága?
- Olyan most nincs, mert kicsinek kell lenni.
- És mi ez a dübörgés?
- Ünnepi hangulat.

És itt van a kutya elásva.

Mert ünnepelni kell, de nem mindegy, hogyan, mert ezzel mutatjuk meg, mire emlékezünk, mit jelent nekünk a hazánk és mit viszünk tovább. Nem mindegy a műsor összképe és az se, mit akar közvetíteni.

Az pedig elég furcsa, amikor az államalapítás ünnepe úgy néz ki, mintha egy '97-es balatoni diszkó szervezői kapták volna meg a nemzeti identitás teljes rendezvényszervezési jogát. A fő üzenet meg a sokszínűség és az hogy az egy nyelvű, egy szokású ország gyenge és esendő - kontextusból kiragadva persze.

A félrészeg porondmester meg az ország vezetője, aki éjfél előtt beleszól a mikrofonba, miközben magát tapsoltatja:
– Na, Magyarország, készen álltok?
És a tömeg:
– IGEN! - majd újabb sört vesznek magukhoz, az üveget meg Kossuth Lajos szobrához vágják, miközben mások meg a Nemzeti Vértanúk Emlékműve mellé hánynak, vagy épp II. Rákóczi Ferenc lovasszobra mögé vizelnek.

Szent István pedig valahol nagyon messze, egy felhő szélén ül, és lemondóan megállapítja:
– Legalább a koronát nem tették rá a DJ-re.
​
Egyelőre.