|
Mindenkinek vannak problémái. Ezt már egy Drugics néven futó, melankolikus kikötői csavargó is megmondta Szingapúrban, mielőtt fogadásból lenyelt volna egy biliárdgolyót. Most persze nem azokról a marhaságokról beszélek, amik az ember fejét terítik be egy két hétig tartó, rumgőzös trópusi berúgás alatt, hanem a másik fajta problémákról.
0 Comments
Újabban akármely csapszékbe megy az ember, folyamatosan ebbe az "mindenki tehetséges valamiben" típusú mantrába botlik.
Régen ehhez kellett legalább egy feszítővas vagy egy kis csempészáru. Vagy egy székláb. A nevelési tanácsadók tele vannak vele, a pedagógiai továbbképzések meg már csak erről szólnak. "Alternatív tehetségek", "mindenki más", "ne legyen nyomasztás" – a szlogenek dőlnek a csapból is, mintha csak valami olcsó YA (leánykori nevén ifjúságiregény) marketingfogásai lennének. Két könyvet olvastam el, ami önmagában még nem volna különösebb szerencsétlenség, de a második végére rájöttem, hogy tulajdonképpen ugyanazt olvastam kétszer. Ezt sérelmeztem. Ha az ember kétszer fizet ugyanazért, legalább egyszer hadd legyen új.
Kijózanodásom után – mert itt Oránban sokat lehet inni ám – Csülök javaslatára pár könyvet kivettem a billegő székláb alól. Nem kellett volna.
Megdöbbenve olvastam ugyanis, hogy újabb csapás fenyeget a magyar könyvpiacon, ugyanis Murinai Angéla úgy döntött, hogy a személyes frusztrációit nem egy, hanem egyenesen három kötetnyi terjedelemben szabadítja rá a gyanútlan olvasókra! Az ember azt hinné, békésen heverhet az abroszában és napilapokat olvashat, míg az a fránya Tuskó elő nem kerül a nadrágommal, de ettől majdnem mellé nyeltem azt a félfont bagót, amit épp rágtam. A szokásos körözési lista helyett egy másik cikken akadt meg a szemem…
|
Archives |
RSS Feed